Mivel egyszerre kezdett kicsit sok autó itthon lenni, kellett valamilyen lépéseket tenni.

Fehér kisautó sorsát már nyár elején eldöntöttem. Mégpedig a nyár végéig mennie kell. Ezért komoly munkába kezdtünk és végre olyan állapotba lett hozva, mint amiről mindig is álmodtam. Persze már tudtam, hogy ezt nem használhatom ki, de mára megváltozott már egy csomó dolog. Kapott egy új váltót, motor burkolatok új szintert, dobok gyári színre visszafújva, alja is teljesen álvázvédve. Pár helyen kellett a fényezést is javítani, de a pontos színnek és a jó kezű fényezőnek hála nem lehet megmondani, hogy hol lett javítva. Pár apró simítást abszolválva és sok munkaórának hála összeállt a gépezet. Kicsit sajnáltam, de komolyabb érzelmi kötődésem ehhez a kocsihoz soha sem volt. Új otthona Németország lesz ezentúl, de legalább jó kezekben lesz.

Másik terv Regata vásárlása után, hogy mind a Regata és mind az Uno is el lesz adva. Most mindentől meg akarok szabadulni, ha majd találok olyan kiszemelt autót amilyet akarok, akkor ne legyek bajban. Az Uno rövid időn belül elkelt, jó autó volt, de a fogyasztási gondok miatt nem akartam tovább szenvedni vele, pedig a kaszni teljesen rozsdamentes volt, ami Uno viszonylatban szinte nem is létezik.
Regata lesz egy nehezebb ügy, ő még itthon van, remélem hamarosan ő is jó helyre kerül.

Remélem a következő poszt megint egy új autóról fog szólni.

Most kezdek eléggé belelendülni az autófelújításba.

A narancs alja tovább szépült, első körben kapott rozsdagátló alapozót, majd erre egy szürke réteg festék is jött később. Ez után végigtömítőztem az alját is a kocsinak. Röviden, tömören most itt tartok, rövidesen vissza kell borítani a kasznit, mert nem tudtam 1 doblemezt befejezni, nagyon szarul lehet így hozzáférni.

Uno is halad a szépülés útján, a sérült ronda első lökhárító helyett rendeltem már korábban egy új Turbo lökhárítót. Annyit kellett alakítani rajta, hogy a ködlámpák helye nem volt kivágva, ezt siekrült is megoldani, de nagyon sokat pöcsöltem vele, nem akartam, hogy ronda legyen. A csere se volt egyszerű, mert az egyik csavar elforgott a lökösben annyira összerohadt... Mivel amúgy is kuka lenne a lökhárító, így szépen körbevágtam a csavart, ami végül eltört leszedés közben. Ami a polskinál egy 3 perces művelet, itt majdnem egy napom ráment a lökhárító cserére. Mert persze, ha már le lett szedve, alatta is szépen kitakarítottam, ileltve 1-2 alkatrészt pótoltam. Így végre van ködlámpa is az autón, illetve már szép az eleje is. A piros díszcsíkot is megoldottam már a lökhárítóra, ahogy azt illik is.

Km állás: 132.730 km
Haladok a kis uno-val... Első körben sikerült a nevemre iratni, így már hivatalosan is az enyém a kocsi. Hűtőfolyadékot is cserélni kellett már, megszűntek a melegedési gondok, illetve hamarabb eléri az üzemi hőfokot.
Fűtőrendszerre is ráfért egy takarítás, mert ahogy bekapcsoltam max fokozaton a fűtést, egy fél erdőnyi száradt falevél landolt az utastérben.
Gyorsan durrantottam egy egységes, és nekem nagyon tetsző matt szürke festéket, fillerezés után. Elvittem felgumizni, itthon voltak szinte új gumik hozzá. Nekem nagyon tetszik az összkép, de iszonyatosan magas a kocsi, persze kellően instabil is, úgyhogy a rugókat muszáj lesz kovácsoltatni. Sajna másnapra lapos lett az egyik gumi, de szerencsére utána tudták orvosolni ezt a gumisnál.

Következő körben rendeltem karbi felújító szettet, mert városban eléggé sokat evett és kellően szar volt az alapjárat, hidegen szinte használhatatlan volt. Most már teljesen összerakva és beállítva várja, hogy újra mehessen. 

Másik szívás, hogy semmi se legyen egyszerű, elkezdett szarakodni indításnál, alig forgatott az önindító. Gondoltam szar az aksi, hoztam egy másik alig használtat, azzal se lett jobb, de azt hittem az is csak le van merülve. De miután az összes aksi fel lett töltve és utána se forgatta át, már gyanús volt, főleg az égett szag az önindítótól. Ma sikerült kiszedni azt is, teljesen szét van kopva, elvileg lesz holnap cseredarab és tudunk robogni tovább.

A narancs pókkal is haladok közben, az egész csomagteret kipakoltam és kipucoltam az utolsó sarokig is, nagyon dzsuvás volt, ráfért egy alapos takarítás már.

Egyre rosszabb lett a helyzet nyár végére, hiszen egyedül BBU volt már csak járóképes, így elég sokat jártam vele, de ez nem volt tartható állapot, hiszen állandóan el kellett menni a garázshoz érte és visszavinni, persze, ha esett nem hoztam már ki. Ősz közeledtével meg már egyáltalán nem tudtam használni, így már nyáron új autó után néztem.
A választás szinte azonnal a Fiat Uno-ra esett, hiszen van egy pusztultabb példányunk nekünk is, de régen nagyon jól kiszolgált és megbízható autó volt. Az áruk eléggé nyomott, de használható példány szinte nem is létezik, ha meg van, akkor fapados. Első körben Turbo-t akartam feltétlen, de 2,5 hónap keresgélés után beletörődtem, hogy nem lesz ilyenem egyhamar, hiszen külföldön se volt, csak bőven 1 millió felett... :(

Így jött a választás az 1.5 sx verzióra, mert az eléggé felszerelt és erős is. Sikerült is egy szépet megnézni, de azt el is vitték utána.
Kicsit sajnáltam, de feltettek egy bordó-metál 1.1 sx-et, ami képről elég jó volt, ráadásul friss vizsgával kínálták. Rögtön intézkedtem is, de az autó Szombathelyen volt, és nem is lehetett azonnal menni érte, mert akkor még nem volt vizsga rajta. Mindenesetre félre lett rakva a kocsi, mentem is érte ahogy tudtam. Nem gonoltam arra, hogy hazafelé gond lenne, szerencsére nem is lett. Amit tudni kell a kocsiról: sehol sem rozsdásodik(kivéve az egyik toronynál van felületi) illetve gyári a fényezése is. Ez unoknál nagyon ritka és ismereve az akkori fiatokat szinte lehetetlen is. A motorja sajnos csak a 60 lovas, de ettől függetlenül nagyon fürge és pofátlanul keveset eszik. Az autónak konkrétan semmi baja, hiszen 132 ezer km alatt nem kopik szét, illetve amikor lemostam az alját, akkor láttam mennyire patyolat, nem sokat mehetett eddig télen. Hazafelé nagyon élvezetes volt közlekedni vele, a hangját is nagyon bírom. 300 km engem viselt meg jobban szerintem. Egyedüli hátránya az volt mikor elhoztam, hogy eléggé retkes volt, hiszen fél éve állt akkor és az előtt se tartották tisztán. Esztétikai gondjai is vannak, hiszen az első lökös sérült és az egyik ködlámpa is törött. Ezeket már be is szereztem, már csak át kellene cserélnem. 

Összességében boldog vagyok az autóval, végre nyugodtan el tudok indulni vele akárhova. Végre a pócki ténylegesen második autó lett, így kímélni tudom. Mivel ennek az állapota is roppant meglepő korához képest, ez sem lesz télen használva nagyon, csak ha muszáj.

Mivel nem maradhat annyira gyári sokáig, kaptam 4db Uno Turbo alufelnit, otthon meg van hozzá való 4db majdnem vadi új gumi.