Tevékenységtérkép

Az olasz vér megőrzése

Régóta nem történt új bejegyzés, pedig autók terén bőven történt változás, de ezekről talán majd egy másik bejegyzésben...
Itt inkább szeretnék mesélni a legutóbbi szerzeményemről, ami egyben egy régi nagy álmom is volt.

Nyilván a polskik már évek óta csak a hobbiautó szerepét töltik be, nem is alkalmasak, illetve nem is szeretném őket a mindennapokban nyüstölni. Pár év alatt elég sok Fiat megfordult már nálam több-kevesebb sikerrel, de valahogy egyiket sem éreztem a sajátoménak. A legutóbbi HGT Bravo után szerettem volna valami különleges, karakteres autót, ami nem annyira ritka, hogy megint csak teljes értékű hobbiautó lehessen (pl. :155 Q4), viszont a mindennapos használatra alkalmas lehessen. Illetve a legfontosabb: a parkolóban megállva, az autótól való eltávozás után önkénytelenül több pillantást is tegyek az autóra, onnan tudom, hogy jót választottam. :)

Mindenképpen relatíve új autót akartam (10-15 éves), mivel kissé kezdtem belefáradni az állandó soha véget nem érő szerelésekbe. A Fiat itt  már rég kiesett a látókörből, viszont mivel kizárólag csak olasz autót vagyok hajlandó venni, nem volt kérdéses, hogy a következő autóm egy Alfa Romeo lesz. Régóta nézegettem a 156 FL sw-ket, elég jó is a kínálat belőle, bár a kiszemelt TI felszereltségű modellek sajnos nagyon ritkák. Aztán tudatosítottam, hogy a dízelt megint hamar megutálnám, attól függetlenül, hogy mennyire megbízható, illetve már annyira modern annak az autónak a formaterve, hogy hiába szép, lehet hamar valami régebbire vágynék. Mivel a 155-ös modell a következő régebbi kiválasztott, nyomós érveim is voltak mellette, hiszen a családban is szolgált egy ilyen 93-99 között, jóformán ebben nőttem fel, így sok emlék is köt hozzá. A legfőbb probléma ezen modellek elképesztő rozsdásodási hajlama, amit a magyar rideg tartás csak tovább ront. Mivel szokás szerint nem kapkodom el az autóvásárlást sem, most sem történt másképpen. Több, mint fél év nézelődés (keresgélés) után tudtam, hogy itthonról semmi pénzért nem vennék ilyen autót, hiszen az összes egy rom, ami meg nem az, azt pedig nem adják el. Olaszoknál nézelődtem, ott voltak gyönyörű állapotú és keveset futott darabok, viszont ott már ezek is kuriózumnak számítanak, így simán elkérnek egy ilyen autóért 3000-4000 euro-t. Ennyit, illetve plusz hazaszállítást és honosítást nem szerettem volna elkölteni. Így sajnos maradt tovább az álmodozás. Valamiért olasz autót illetve alkatrészeket az olaszok után a lengyeleknél lehet a legjobb eséllyel találni. Most is itt kezdtem nézelődni, véletlenül találtam is egy nagyon ritka 155 Q4-est (Lancia Delta HF Integrale hajtásrendszer és motor--2.0 turbo,összkerék). Pont aznap tették fel, el is intéztem, hogy legyen tréler, 2 órával később már el is vitték. Nem keseredtem el, hiszen jó eséllyel európa legolcsóbb Q4-es alfája volt, így esélytelen volt lecsapni rá. Pár héttel később felbukkant az álomautóm, aminek a létezéséről nem is tudtam.

Pontosabban az elképzelés egy széles (95 utáni) karosszériás, viszont még régi láncos (95) előtti motoros 155 volt. Mivel csak 95-ben készült hibrid verzió MY95 néven, így esélytelen volt ilyet kifogni, pláne nem az egyik legritkább sport felszereltséggel. Utólag derült ki, hogy 1.8 sport-ból összesen 2500db készült, így simán tekinthető limitált szériás darabnak, attól függetlenül, hogy nem kapott külön sorszámozott plakettet.
A kiszemelt példány ráadásul a kedvenc piros színben pompázott, első tulajos, illetve hihetetlenül kevés, 113.000km-el hirdetve. Az ára nem volt túl olcsó, de ennek ellenére nem tűnt túl valósnak. Ráadásul bonyolította a helyzetet, hogy egy olasz papíros autót hirdettek Lengyelországban. Az eladó sem volt túl kedves, hiszen se németül, se angolul nem tudott beszélni, illetve még a telefont is kinyomta, pedig egy kereskedő volt. Itt jönnek jól az ismerősök akik tudnak lengyelül, így hamar ki is derítettem pár információt az autóról, amik elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy elinduljak külföldre autómentővel egyetlen autóért, amiről csak pár képet láttam eddig. 

Nagyon izgatott voltam, Krakkó mellé kellett az autóért menni, ami szerencsére egyáltalán nincs lehetetlen távolságra. A megbeszélt címre érkezve rögtön megláttam szegény alfát a kereskedés sarkába vágva, gazban vastag porréteggel borítva. Nyilván nincs sok érdeklődő rá, de ők is pont leszarták az egészet. Az autót körbejárva nyilván több hibát is találtam, a fényezése itt-ott eltérő színű, viszont a rétegvastagságok a legtöbb helyen teljesen rendben voltak. 2 óra elteltével megjelent a kereskedő is, akivel nagyon nehezen tudtunk kommunikálni, hiszen közös nyelv nem volt. Aztán csak eszébe jutott, hogy a testvére tud angolul, így már lényegesen könnyebben lehetett alkudozni. Próbakörön semmi rendelleneset nem tapasztaltam, az autó aljának szemügyrevételesée után nem akartam elhinni, hogy egy 22 éves autó hogyan lehet ennyire jó állapotú. Hiszen nem, hogy egy gramm rozsda nincs, de a kadmiumozás is megvan a csavarokon. Innen látszik a legjobban, hogy dél-Olaszországból hozták az autót, ahol szerintem havat nem is látott. Így egy fejben eldöntött fix árhoz ragaszkodva ment az alkudozás, volt egy pillanat, amikor már úgy voltam vele, hogy otthagyom az autót, de aztán mindkét fél engedett kicsit, így üzletet kötöttünk. 

Itthon újabb 1,5 hónap pihenés következett, ami az autónak a felkészítésével és újabb pénzmag gyűjtésével töltődött. A műszaki vizsgáztatást bíztam másra egyedül, mert azt protekció nélkül magánban elég esélytelen lett volna megoldanom. 2 nappal később vissza is kaptam az autót friss vizsgával. Utána első kör a legközelebbi nav kirendeltségen volt, majd másnap újra, hiszen nagyon bonyolult azonnal kiszámolni a regadó összegét. Nagy szerencsémre a vizsgán elrontották az euro besorolását az autónak, így euro1  helyett euro2 lett. Ezáltal 80.000 Ft maradt a zsebemben. Következő nehéz falat az okmányiroda volt, de nem is az ügyintézés miatt, hanem mert feltétlen 155-re végződő rendszámot szerettem volna. Ez egy fél nap telefonálgatásba került számomra, de szerencsére az egyik okmányirodában pont volt ilyen készleten, amit rögtön le is foglaltattam. Így összesen 4 nap alatt sikerült mindent elintézni az autóval kapcsolatban. Ám a boldogság nem tartott sokáig, hiszen már rögtön első nap előjött egy műszaki hiba, pedig nem is ez volt az első. Az autó erőtlen lett és a jó öreg check engine lámpa is jelezte, hogy valami nem kerek. itthon kivillogtatva lambdaszonda hibát mutatott. Mi sem egyszerűbb, egy fél napos szopással sikerült is orvosolni a hibát, de az autó nem lett jobb, viszont legalább már másik hibakódot kaptam vissza. :)
Közben mindenki mindenféle hibát felsorolt, amivel a fél autót kicserélhettem volna, de korábbi hibámból tanultam már. Nem hallgatok mások találgatásaira, hiszen a fölöslegesen elköltött százezreket nem ők fogják visszadni utána nekem. Mosásra várva vettem észre, hogy a kipufogóból lóg ki a belső hangszigetelés egy darabja, így már rögtön tudtam, hogy jó eséllyel a kipufogó van emiatt eltömődve, és ezért erőtlen az autó 2500 felett. Most ott tartok, hogy várom az időpontot a kipufogóshoz. 

Összes olaj és szűrők, termosztát 113.900km-nél cserélve, így falhatjuk a kilométereket. 

Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legjobb autóm lett ez az Alfa. Természetesen az állapotára való tekintettel esőben és hóban nincs használva, hogy hosszú évekig ilyen szép maradhasson. 

Elkapott a gépszíj

Utolsó bejegyzés óta nagyon sok minden történt, megpróbálom röviden összefoglalni.

Turbo i.e:
A májusban vásároltam egy Uno Turbo i.e.-t,  sajnos nem sokáig tudtam használni, mert vizsgáztatás utáni napon sikerült megtörnöm az elejét. Ezzel elkerülhetetlen lett a teljes felújítás amit szerettem volna még 1-2 évig halogatni. De ha elkezdem, akkor nulláról újra legyen építve, csak így van értelme és értéke is a munkának. Első körben teljesen szétszedtem, ez se volt egyszerű, illetve az elemek leszerelése után azért volt meglepi rozsda elég sok helyen, pedig az autó nem tűnt egyáltalán rossznak. Ha már elején cserések az elemek, mindenből megpróbáltam gyári elemeket beszerezni, amiket még bontott állapotban se találni sehol, több hónapos munka volt például egy első sárvédő és a homlokfal beszerzése. Normális géptetőt azóta sem találtam... Lakatos bácsinál majdnem 2 hónapot volt az autó, rendesen volt rajta munka: hátsó doblemezek cseréje, 2 hátsó ív javítása, küszöbök cseréje, jobb első komplett doblemez cseréje, homlokfal csere, ajtó alsó perem csere.
Nem volt olcsó a lakatolás, de tényleg minőségi munkát kaptam érte cserébe.

Mivel az autó felét így is újra kellene fényezni, sőt a gyári marha ritka matricák is megsérültek lakatolás közben, érdemesebb újrafényezni teljesen a kocsit. Viszont, ha már újrafényezés, akkor egyáltalán nem ebben a színben gondolkozom, hanem rosso racing piros lesz, amilyen egy igazi olasz sportkocsi. :) De mivel az újrafényezés jóval több munkát és pénzt igényel a kocsi félre lett téve, jövő nyáron folytatom, ha időm engedi. 

Viszont ezzel a manőverrel megint oda jutottam, ahol a kocsi vétele előtt voltam: nincs egy normális autóm amit használhatnék.
Rövid időre sajnos Bubu-t is be kellett fognom az alkatrészek és egyéb dolgok szállítására, szegény nem azt a törődést kapta, mint amit szokott. 

1.5 MPI:
szokásos napi 5x hirdetések átfutása közben találtam egy mk1-es piros uno-t nagyon jó állapotban. Elsőre megtévesztő volt, mert mind a motor, mind kívülről olyan volt az autó, mint egy turbo i.e. Persze tudtam, hogy egy full extrás 1.5 mpi, de nagyon lázba hozott.
Motorhibásnak hirdették, de úgyis itt van egy plusz 1.3 turbo motorom, max azt beleteszem. Elmentem megnézni a kocsit, ami annyira megtetszett, hogy el is hoztam. Kaptam hozzá marha ritka eredeti turbo i.e 14-es cromodora felniket is, amiből így már 2 szett van, és eddig 4 szettről tudok az országban. :)
Hamar ki is vettem a motort, ami megint nem volt egyszerű, mert miért is lenne az, ha lehet vele szopni is? :) Egyedül kellett kivenni, bármilyen zsiráf, csörlő vagy akármi nélkül, így inkább a motor leengedése mellett döntöttem. Kocsi felemel, motor leenged. Persze ez elég sok bénázással járt, mert egyszerre engedni le a motort, felül meg feszíteni és még arra is ügyelni, hogy ne bukjon le az emelőről koránt sem volt egyszerű. Most ott tartok, hogy a motortér kipucolva, be kellene pakolni alá a turbo technikát, de tavaszig ez is szünetel most.

1.4 Turbo D:
Már egyáltalán nem akartam még egy romot, de aztán véletlenül felbukkant egy olyan uno amit régóta szerettem volna: Egy 1.4 Turbo Diesel. Meglepően olcsón, egész szép állapotban, öreg papa nemrég hunyt el, ezért válna meg tőle a család. Nagyon lázba hozott, de már erőforrás sem állt rendelkezésre, de ez nem jelenthet akadályt. Elmentem megnézni, ahol sajnos csalódnom kellett. A fényezése nem túl szép, sok helyen a papa maga javította, nem túl igényesen, sok helyen látszik rajta a papás vezetés nyoma. Az autó kipróbálása megint nem nyűgözött le annyira, mivel kegyetlenül lomha, bár nem meglepő, mert 20 évig szerintem 2500 fölé nem volt pörgetve az a motor, leginkább a környéken használta, szóval hosszú távokat se ment szegény autó. Viszont az alja teljesen rendben van, rozsda kevés helyen van, bár mit várunk egy 1987-es autótól? Vannak hozzá új gumival ugyancsak gyári, de 13-as cromodora aluk,új 70 Ah akksi, frissen cserélt fék. Egyetlen negatívum, hogy 2 hét vizsgája van már csak, de abszolút vizsgaképes a kocsi. Nem haboztam sokáig, egy rövid alkudozás után egymás kezébe csaptunk. Így megvan életem első diesel autója, sőt a család első dízelje is, így hagyománytörő is lettem egyszerre, :)  

Rögtön első nap nekiestem rendbe tenni, egy gyors mosás után rögtön fényévekkel jobban nézett ki, de a 14-es felnik dobták fel igazán. Még egy hete sincs itt, több, mint 200km már van benne, elég jól sikerült kikormolni, kezd megjönni az ereje is, de még kellene neki pár hosszabb utazás. Olajcsere az első, ezért vettem bele castrol 5w-40 td olajat, ezt ajánlották többen is, nem hinném, hogy lesz vele negatív tapasztalat. Érdekes sokáig utáltam a dízeleket, de egyáltalán nincs durva traktorhang, és amikor a turbó elkezd tölteni, elég jó erő is lendíti az elég nehéz autót( 950kg). Eddigi uno gépparkból őt szeretem a legjobban, mindene működik, tényleg nem kell semmit kicserélni rajta, ami egy 28 éves autónál elég hihetetlen. :) Viszont hosszú évek után van végre egy HASZNÁLÓS autóm, ami igenis nagy szó. :)


Hát az unokról voltaképpen ennyit, nagyon úgy látszik a polskik mellé érkezett egy másik hobbiosztag is, elég nehéz mind időt, mind pénzt fordítani az összesre.

Polskik:
Nyáron vettem 4db rom polskit, abból az egyik egy marha jó állapotú bis. Ezzel vannak még tervek, de mivel ez már a 2. bis és ez se menetkész, így ki tudja mi lesz a nagy tervekből... Mindenesetre most át kell csoportosítani a dolgokat, mert ez így már sok. Jelenleg 9 autóm van itt-ott, úgy, hogy nyáron 3 el lett tüntetve már... A hosszú ideje készülő narancs szétszedett kaszninak még nem tudom mi lesz a sorsa, mert lehet, hogy nem lesz időm befejezni a közeljövőben, viszont helyem sincs tárolni már.
Bubu-t jövő nyáron akartam szétszedni a teljes felújításhoz, de mivel jövő évre 2 autót kellene összerakni, lehet csúszik a projekt.
Amúgy bubu jól teljesít, idén egész sokat használtam, összesen 2 hiba fordult elő, egyik a fos utángyártott menesztőt ledarálta a féltengely, illetve a rajta lévő karbi befosott, most kapott végre benzinszűrőt is és egy vacsi új elegant karbit is. 

Egy álom valóra válása :)

Több, mint fél éve elment az uno és a regata is annak reményében, hogy ha lesz valami alkalmi vétel akkor legyen elég zsé az üzletre. Persze ilyenkor szinte semmit nem talál az ember, polskit télen nem nyúzom, de egyre sürgetőbb lett volna valamit venni.

A nagy álom még mindig egy uno turbo volt, de már kezdtem beletörődni, hogy soha nem lesz ilyenem, inkább valami újabb típus után kezdtem nézelődni. Természetesen az olasz frontról nem mondok le, így jött képbe a Fiat Bravo jtd. Keveset eszik, erő is van benne és az áruk sem olyan horror már. Persze ez mint szép és jó, de más is így gondolja, ezért sorra csúsztam le a jó vételekről. 

Kitérő sztori:
Közben találtam végre egy Uno Turbo-t, elég olcsón és még vizsgája is volt. A fényezést inkább nem minősítem, sok baja volt, de úgyis felújításra készültem, tehát levonatoztam Zalaegerszeg mellé és megvettem a gépet. Ugyan sokkal szarabb volt, mint ahogy az eladó mesélte, de ott akkor csak az érdekelt, hogy végre vehetek egy ilyet. Az öröm nem tartott sokáig, hazafelé félúton elkezdett füstölni, illetve erőtlenedni is a gépsárkány. Bp-re érve annyira füstölt, hogy a város határában inkább letámasztottam a kocsit. Másnap ránéztünk, gondoltuk, hogy a turbo döglött meg, de az nem akkora gond, mert ott van a donor autó, akkor abból átrakjuk és kész. Egy kompresszió mérés után viszont el lett vetve az ötlet ugyanis szarrá volt kopva a motor. Felhívtam az eladót, mondtam neki a szitut, hogy ez így nem lesz jó, hosszas vitatkozás után végre belement abba, hogy visszaveszi a kocsit. Én viszont nem voltam hajlandó 300km-t autózni a füstölgő rémmel, így ugyan buktam rajta, de kevesebbért visszavette az autót és el is jött érte. 
Itt fogadtam meg, hogy a következő már nem uno lesz, mert kissé sok ősz hajszálam lett megint ettől az üzlettől.

A lényeg:
Persze ettől még ugyanúgy nézegettem óránként az összes hirdetési portált, hátha akad valami, de már elég sok típusra bővítve a keresést. Egyik szokásos pörgetés során megakadt a szemem egy feliraton: Fiat Uno Turbo i.e.
Gyors kattintás, képek alapján elég jól néz ki, megvannak a gyári díszcsíkok is az oldalán ami szinte egyikről sem mondható már el, így képről nekem nagyon bejött a dolog. Egyetlen hátrány az ára volt, ami kissé borsos volt, de egy próbát megér. Azonnal hívtam is az eladót, aki elmondása szerint csak 10 perce van fent a hirdetés és én már azonnal telefonáltam is. :)  
Szerencsére az eddigi 200+km-es körzetben lévő autókhoz képest ez egész közel volt, Gyermelyig kellett csak leautózni. Az autó első ránézésre is nagyon megfogott, mert 27 éves létére és az akkori Fiat-ok rohadási hajlama illetve a turbo i.e-k túlélési esélyeit figyelembe véve nem lehetne már ilyen autó. Fényezés 80%-ban gyári, rozsda persze van, de a többihez képest nagyon elenyésző, még időben megfoghatóak. 
Ami külön vicces, hogy 20 éve volt a mostani tulajdonosnál, aki egy 80 éves bácsi már, magyarul akkor se volt már fiatal amikor megvette az autót. Itt nem boltba járós autóra kell gondolni, ő nagyon is jól tudta milyen autó is ez, mondta is, hogy ezzel szokott csajozni. :D
Alkudozás közben derült ki, hogy a hirdetéssel ellentétben nincsen vizsga az autón, ami akkor elég rosszul hangzott, mert így el se tudom hozni. A végére egy elég jó árban sikerült megegyeznünk, illetve azt is felajánlották, hogy tréleren a házunk előtt lerakják a kocsit, nem kell vacakolnom a hazahozatallal. Természetesen nagyon örültem ennek, de nem volt jó érzés otthagyni az autót.

Majdnem 1 héttel később itt is volt az autó, nagy volt az öröm, de még sok a tennivaló műszaki előtt, mert eléggé levegős a fék, illetve pár apró javítást igényel még. Onnan is látszik, hogy jó helyen volt a kocsi, hogy 10W60 Selénia olajat raktak bele, illetve 3/4-ig volt a tank, ami nem éppen megszokott itthon. :)

Tervek a közeljövőben:
-gyári 14-es Cromodora alufelnik felújítása, hozzávaló gumik beszerzése
-gyári kormány 
-gyári első lökhárító, ami a talán legnehezebben beszerezhető alkatrésze a kocsinak, kaptam árajánlatokat bontott lökhárítókra, de felállt a szőr a hátamon az árakat meglátva. Így most az marad, hogy a donor sérült lökösét próbálom felújíttatni, meglátjuk mit lehet kihozni belőle
-ültetőrugók berakása, mert az aluhoz így magas lesz nagyon
-tetőkárpit visszaragasztása
-kulissza felújítása, ami szintén lehetetlen dolog, mert itthon semmit se kapni hozzá, az olaszoknál meg 100-ból se lenne meg a készlet hozzá

Persze további gondokat okoz az új autó, mert a szabad ég alatt ugyan nem állhat, sokáig meg akarom tartani. Tehát a garázsból a polski száműzve lesz, átveszi a helyét az uno. Innen megy a másik garázsba BBU, az ott árválkodó narancs meg meg ki a szabad ég alá, ugyan letakarva, de nem végleges megoldásként.

Létszámcsökkentés

Mivel egyszerre kezdett kicsit sok autó itthon lenni, kellett valamilyen lépéseket tenni.

Fehér kisautó sorsát már nyár elején eldöntöttem. Mégpedig a nyár végéig mennie kell. Ezért komoly munkába kezdtünk és végre olyan állapotba lett hozva, mint amiről mindig is álmodtam. Persze már tudtam, hogy ezt nem használhatom ki, de mára megváltozott már egy csomó dolog. Kapott egy új váltót, motor burkolatok új szintert, dobok gyári színre visszafújva, alja is teljesen álvázvédve. Pár helyen kellett a fényezést is javítani, de a pontos színnek és a jó kezű fényezőnek hála nem lehet megmondani, hogy hol lett javítva. Pár apró simítást abszolválva és sok munkaórának hála összeállt a gépezet. Kicsit sajnáltam, de komolyabb érzelmi kötődésem ehhez a kocsihoz soha sem volt. Új otthona Németország lesz ezentúl, de legalább jó kezekben lesz.

Másik terv Regata vásárlása után, hogy mind a Regata és mind az Uno is el lesz adva. Most mindentől meg akarok szabadulni, ha majd találok olyan kiszemelt autót amilyet akarok, akkor ne legyek bajban. Az Uno rövid időn belül elkelt, jó autó volt, de a fogyasztási gondok miatt nem akartam tovább szenvedni vele, pedig a kaszni teljesen rozsdamentes volt, ami Uno viszonylatban szinte nem is létezik.
Regata lesz egy nehezebb ügy, ő még itthon van, remélem hamarosan ő is jó helyre kerül.

Remélem a következő poszt megint egy új autóról fog szólni. :)

Stagnálás

Sajnos vizsgaidőszak miatt szinte egyáltalán nem tudok haladni az autókkal.

Bár azért közben történt ez-az, lássuk sorban:

Vittem egy elég nagy adag csavart galvanizáltatni, mondhatom, hogy most ez lett az eddigi legjobb minőség és végre nem hiányzik belőle semmi. :)

A bontandó Uno turboból elhoztam az egész belsejét már szinte, az üléseket gyorsan be is pattintottam egy kis plasztikázás után. Igazság szerint nem azért jó mert ritka és turbo( ezért is), de végre elfér a lábam, mert ezt valahogy hátrébb lehet állítani. :)  

Közben az alkatrészállományt is bővítettem 1-2 érdekességgel: krómos lökösre való toldat, ami marha ronda, soha nem is lesz autón, de legalább ilyen is van már :) Illetve szereztem egy gyári Monte Carlo kormányt, ritka módon gyári dudagombbal, ami nagyon ritka már. Vicces volt, mert az első szerint lada kormány, ami max annyiból volt helyes, hogy abba is bele lehet rakni. A fém részek voltak viseltesek, de ezeket már javítottam, most tényleg csak a beszerelést várja már.

Költözéskor jött a nagy dilemma, mert az ottani mélygarázsból el kellett takarítanom a polost. Ez nem lett volna gond, ha a másik narancs nem lenne most szétdöntve teljesen. Viszont mint kiderült az új lakásnál lehet bérelni különálló garázst, ami nem mellesleg elég nagy egy polskinak. :) Hát ennél jobb megoldást nem találhattam volna. Most sikerült is kellően belaknom, mert már ez is szét van szedve, komplett hátsó futómű, komplett fék csere és olajszivárgások megszüntetése a feladat műszaki előtt. Persze, ennél sokkal több dolog is meg lesz most csinálva, ha már úgyis szétkaptam.

Az épülő narancs most is ott szomorkodik felborítva, mert se időm, se kedvem csinálni. Talán nyáron újra ihletet kapok hozzá, mert , ha nem akkor ott lesznek gondok. :)

További fejlemények

Most kezdek eléggé belelendülni az autófelújításba. :)

A narancs alja tovább szépült, első körben kapott rozsdagátló alapozót, majd erre egy szürke réteg festék is jött később. Ez után végigtömítőztem az alját is a kocsinak. Röviden, tömören most itt tartok, rövidesen vissza kell borítani a kasznit, mert nem tudtam 1 doblemezt befejezni, nagyon szarul lehet így hozzáférni.

Uno is halad a szépülés útján, a sérült ronda első lökhárító helyett rendeltem már korábban egy új Turbo lökhárítót. Annyit kellett alakítani rajta, hogy a ködlámpák helye nem volt kivágva, ezt siekrült is megoldani, de nagyon sokat pöcsöltem vele, nem akartam, hogy ronda legyen. A csere se volt egyszerű, mert az egyik csavar elforgott a lökösben annyira összerohadt... Mivel amúgy is kuka lenne a lökhárító, így szépen körbevágtam a csavart, ami végül eltört leszedés közben. :) Ami a polskinál egy 3 perces művelet, itt majdnem egy napom ráment a lökhárító cserére. :) Mert persze, ha már le lett szedve, alatta is szépen kitakarítottam, ileltve 1-2 alkatrészt pótoltam. Így végre van ködlámpa is az autón, illetve már szép az eleje is. :) A piros díszcsíkot is megoldottam már a lökhárítóra, ahogy azt illik is. :)

Lassan, de biztosan :)

Sajnos mostanában még a jó idő ellenére sem sikerült úgy haladnom a kocsival, mint ahogy azt terveztem korábban, ugyanis  reggeltől estig egyetem van, hétvégéimet se tudom nyugodtan eltölteni.

A legutóbbi 2 napban sikerült egészen belelendülnöm, így most már van látszata is annak, hogy dolgozom az autón. Azért bőven sikerült az alján rozsdás részeket találni, lemez illesztéseknél az alvázvédő alatt szinte mindenhol találtam felületi rozsdát, de ezeket könnyen sikerült eltávolítani. Most lekentem koranttal, ezek után majd kap valami alapozó réteget, tömítőzve lesznek a szükséges helyek, s ez után jöhet az alvázvédés, majd színre is lesz fújva az alja.

DDU-ról lebontottam a fékrendszert, mert az szinte még új, és ehhez pont tökéletes lesz, csak egy kis szépítgetést kap. Viszont ezzel a művelettel megpecsételtem DDU sorsát, ez már saját lábán innen nem fog távozni. :\( 2 évig szolgált, de így lesz a legjobb mindenkinek.

Egyelőre itt tartok, a képek beszéljenek inkább helyettem. :)

Felújítás folytatódik :)

Igaz én sem gondoltam, hogy már most ennyire belelendülök a szétszedésbe, de most már van látható haladás is. :) Sajnos a decemberi és januári tavaszi időt nem tudtam a vizsgáim miatt kihasználni, mostanra meg eléggé hüvös lett az idő, de legalább van egy hét szabadság itthon. :)

Az autót sikerült oldalra borítani, ezek után folytattam az egész futómű lehámozásával. Meglepő módon relatíve kevés szívás volt a csavarokkal, mondjuk az egyik laprugó alubak rendesen megszívatott, illetve sikerült az egyik lengőkar tartó csavart is beletörni a kaszniba, de ettől függetlenül egy délelőtt alatt lekaptam az egészet.  Jó volt látni, hogy tényleg szép állapotú az autó alja, lesz vele meló, de ez még bőven vállalható. Ma már elkezdtem a rozsdás részek feltárását és eltüntetését is. Nem vakarom le a gyári alvázvédőt, csak az illesztéseknél lesz feltárva, mert néhol találni felületi rozsdát ott is. Ezt követi majd a kellő felületkezelés, majd rücsizem az egészet újra, és visszakapja a gyári narancs színt újra. Majd a teljesen felújított futómű kerülhet vissza, illetve a fogasléces kormányműnek kell még tartókonzolt is gyártani.

A motor már jó kezekben van, halad az újjáépítés, remélem tavasz-nyár elején már az is készen lesz. Ezekkel a mostani haladásokkal még reálisnak mondható, hogy nyár végén már készen lesz a kisautó. :) Persze még nagyon az elején vagyok, de egy rakat alkatrész már felújítva várja a beszerelést.

Az uno-val is történt haladás: sikerült szerezni rá gyári Turbo hátsó lámpákat, igazi kincsek. :)

Télen sem állunk meg :)

Igaz vizsgaidőszak kellős közepén vagyok, de ettől függetlenül nem tudom visszafogni magamat a szokásos bütykölésektől. :)

Pár szót az uno-ról: Mostanában teszi a dolgát szépen, az önindítót teljesen fel kellett újítani, karbi felújítás és egy csomó állítgatás után most megy az autó. Bár hidegen gázadásra még mindig megtorpan, de kezdem megszokni. Fűtés mint kiderült mégiscsak jó, illetve nem. Fűtés bejön az utastérbe, de a hideg levegőt nem lehet elzárni, így a meleg mellett dől a kezemre a jéghideg levegő. Hurrá, lehet tavasszal az egész műszerfalat szétbelezni. :)

BBU Monoron tölti a telet egy jó kis garázsban, nyáron kénytelen leszek folytatni a garázs projektet, mert már erősen 2 autónak szükséges a fedett hely.

A másik narancs is épülget közben, sőt leginkább csak ezzel foglalkozom már egy fél éve. Mivel nagy szereléseknek ilyen hidegben nem tudok nekiállni, illetve most időm sem engedi, ezért itthon próbálok alkotni mindig valamit.
Egyelőre a kis műanyag-gumi csetreszek szépítgetésével foglalkozom, mert tudom, hogy tavasszal ugyanezt, már tuti nem csinálnám meg ilyen alaposan. Hazakerült az olasz brown kábelkötege, most az első köteg volt soron. Az egészet átpucoltam, rendeztem, bandázsoltam és az oxidos csúszósarukat kicseréltem. Vicces, mert teljesen más, mint a lengyel, ebben van pár plusz kábel, mint például a gyári világításnak a kormányvédő műanyagra. Ezen felül a kormánykapcsolóhoz vezető kábelek csatlakozása is teljesen eltérő, így kénytelen leszek keríteni valami hozzá passzoló kormánykapcsolót. 

Amint kicsit jobb idő lesz, a BIS-ből kioperálom a fogaslécest, az összes sallanggal együtt, ezek kerülnek majd be a narancsba. Illetve kompletten lekopasztom a futóművet, ez megy homok-szinter wellnessre. Az új váltón tömítéseket kell cserélni egy pucolással együtt.
Az alkatrészek nagy része már beépíthető, de ettől még nagyon messze vagyok. A motor, ugye ami egyszer már elkészült, újra össze kellene rakni, megint pár módosítással az előzőhöz képest. Nagyon remélem, hogy nyár végén kész lesz a kocsi, de ehhez nagyon feszített tempóban kellene dolgoznom.

Közben, szinte véletlenül sikerült szerezni még 2 új króm lököst, ezek még nem tudom melyik autót fogják díszíteni, de sanszos, hogy BBU-ra kerülnek, amik meg azon vannak, vándorolnak tovább erre a narancsra.

Szokásos szívás

Km állás: 132.730 km
Haladok a kis uno-val... Első körben sikerült a nevemre iratni, így már hivatalosan is az enyém a kocsi. Hűtőfolyadékot is cserélni kellett már, megszűntek a melegedési gondok, illetve hamarabb eléri az üzemi hőfokot. :)
Fűtőrendszerre is ráfért egy takarítás, mert ahogy bekapcsoltam max fokozaton a fűtést, egy fél erdőnyi száradt falevél landolt az utastérben. :)
Gyorsan durrantottam egy egységes, és nekem nagyon tetsző matt szürke festéket, fillerezés után. Elvittem felgumizni, itthon voltak szinte új gumik hozzá. Nekem nagyon tetszik az összkép, de iszonyatosan magas a kocsi, persze kellően instabil is, úgyhogy a rugókat muszáj lesz kovácsoltatni. Sajna másnapra lapos lett az egyik gumi, de szerencsére utána tudták orvosolni ezt a gumisnál.

Következő körben rendeltem karbi felújító szettet, mert városban eléggé sokat evett és kellően szar volt az alapjárat, hidegen szinte használhatatlan volt. Most már teljesen összerakva és beállítva várja, hogy újra mehessen. 

Másik szívás, hogy semmi se legyen egyszerű, elkezdett szarakodni indításnál, alig forgatott az önindító. Gondoltam szar az aksi, hoztam egy másik alig használtat, azzal se lett jobb, de azt hittem az is csak le van merülve. De miután az összes aksi fel lett töltve és utána se forgatta át, már gyanús volt, főleg az égett szag az önindítótól. Ma sikerült kiszedni azt is, teljesen szét van kopva, elvileg lesz holnap cseredarab és tudunk robogni tovább. :)

A narancs pókkal is haladok közben, az egész csomagteret kipakoltam és kipucoltam az utolsó sarokig is, nagyon dzsuvás volt, ráfért egy alapos takarítás már.