Tevékenységtérkép
Elkapott a gépszíj
Utolsó bejegyzés óta nagyon sok minden történt, megpróbálom röviden összefoglalni.
Turbo i.e:
A májusban vásároltam egy Uno Turbo i.e.-t, sajnos nem sokáig tudtam használni, mert vizsgáztatás utáni napon sikerült megtörnöm az elejét. Ezzel elkerülhetetlen lett a teljes felújítás amit szerettem volna még 1-2 évig halogatni. De ha elkezdem, akkor nulláról újra legyen építve, csak így van értelme és értéke is a munkának. Első körben teljesen szétszedtem, ez se volt egyszerű, illetve az elemek leszerelése után azért volt meglepi rozsda elég sok helyen, pedig az autó nem tűnt egyáltalán rossznak. Ha már elején cserések az elemek, mindenből megpróbáltam gyári elemeket beszerezni, amiket még bontott állapotban se találni sehol, több hónapos munka volt például egy első sárvédő és a homlokfal beszerzése. Normális géptetőt azóta sem találtam... Lakatos bácsinál majdnem 2 hónapot volt az autó, rendesen volt rajta munka: hátsó doblemezek cseréje, 2 hátsó ív javítása, küszöbök cseréje, jobb első komplett doblemez cseréje, homlokfal csere, ajtó alsó perem csere.
Nem volt olcsó a lakatolás, de tényleg minőségi munkát kaptam érte cserébe.
Mivel az autó felét így is újra kellene fényezni, sőt a gyári marha ritka matricák is megsérültek lakatolás közben, érdemesebb újrafényezni teljesen a kocsit. Viszont, ha már újrafényezés, akkor egyáltalán nem ebben a színben gondolkozom, hanem rosso racing piros lesz, amilyen egy igazi olasz sportkocsi. 
De mivel az újrafényezés jóval több munkát és pénzt igényel a kocsi félre lett téve, jövő nyáron folytatom, ha időm engedi.
Viszont ezzel a manőverrel megint oda jutottam, ahol a kocsi vétele előtt voltam: nincs egy normális autóm amit használhatnék.
Rövid időre sajnos Bubu-t is be kellett fognom az alkatrészek és egyéb dolgok szállítására, szegény nem azt a törődést kapta, mint amit szokott.
1.5 MPI:
szokásos napi 5x hirdetések átfutása közben találtam egy mk1-es piros uno-t nagyon jó állapotban. Elsőre megtévesztő volt, mert mind a motor, mind kívülről olyan volt az autó, mint egy turbo i.e. Persze tudtam, hogy egy full extrás 1.5 mpi, de nagyon lázba hozott.
Motorhibásnak hirdették, de úgyis itt van egy plusz 1.3 turbo motorom, max azt beleteszem. Elmentem megnézni a kocsit, ami annyira megtetszett, hogy el is hoztam. Kaptam hozzá marha ritka eredeti turbo i.e 14-es cromodora felniket is, amiből így már 2 szett van, és eddig 4 szettről tudok az országban.
Hamar ki is vettem a motort, ami megint nem volt egyszerű, mert miért is lenne az, ha lehet vele szopni is? Egyedül kellett kivenni, bármilyen zsiráf, csörlő vagy akármi nélkül, így inkább a motor leengedése mellett döntöttem. Kocsi felemel, motor leenged. Persze ez elég sok bénázással járt, mert egyszerre engedni le a motort, felül meg feszíteni és még arra is ügyelni, hogy ne bukjon le az emelőről koránt sem volt egyszerű. Most ott tartok, hogy a motortér kipucolva, be kellene pakolni alá a turbo technikát, de tavaszig ez is szünetel most.
1.4 Turbo D:
Már egyáltalán nem akartam még egy romot, de aztán véletlenül felbukkant egy olyan uno amit régóta szerettem volna: Egy 1.4 Turbo Diesel. Meglepően olcsón, egész szép állapotban, öreg papa nemrég hunyt el, ezért válna meg tőle a család. Nagyon lázba hozott, de már erőforrás sem állt rendelkezésre, de ez nem jelenthet akadályt. Elmentem megnézni, ahol sajnos csalódnom kellett. A fényezése nem túl szép, sok helyen a papa maga javította, nem túl igényesen, sok helyen látszik rajta a papás vezetés nyoma. Az autó kipróbálása megint nem nyűgözött le annyira, mivel kegyetlenül lomha, bár nem meglepő, mert 20 évig szerintem 2500 fölé nem volt pörgetve az a motor, leginkább a környéken használta, szóval hosszú távokat se ment szegény autó. Viszont az alja teljesen rendben van, rozsda kevés helyen van, bár mit várunk egy 1987-es autótól? Vannak hozzá új gumival ugyancsak gyári, de 13-as cromodora aluk,új 70 Ah akksi, frissen cserélt fék. Egyetlen negatívum, hogy 2 hét vizsgája van már csak, de abszolút vizsgaképes a kocsi. Nem haboztam sokáig, egy rövid alkudozás után egymás kezébe csaptunk. Így megvan életem első diesel autója, sőt a család első dízelje is, így hagyománytörő is lettem egyszerre,
Rögtön első nap nekiestem rendbe tenni, egy gyors mosás után rögtön fényévekkel jobban nézett ki, de a 14-es felnik dobták fel igazán. Még egy hete sincs itt, több, mint 200km már van benne, elég jól sikerült kikormolni, kezd megjönni az ereje is, de még kellene neki pár hosszabb utazás. Olajcsere az első, ezért vettem bele castrol 5w-40 td olajat, ezt ajánlották többen is, nem hinném, hogy lesz vele negatív tapasztalat. Érdekes sokáig utáltam a dízeleket, de egyáltalán nincs durva traktorhang, és amikor a turbó elkezd tölteni, elég jó erő is lendíti az elég nehéz autót( 950kg). Eddigi uno gépparkból őt szeretem a legjobban, mindene működik, tényleg nem kell semmit kicserélni rajta, ami egy 28 éves autónál elég hihetetlen. Viszont hosszú évek után van végre egy HASZNÁLÓS autóm, ami igenis nagy szó.
Hát az unokról voltaképpen ennyit, nagyon úgy látszik a polskik mellé érkezett egy másik hobbiosztag is, elég nehéz mind időt, mind pénzt fordítani az összesre.
Polskik:
Nyáron vettem 4db rom polskit, abból az egyik egy marha jó állapotú bis. Ezzel vannak még tervek, de mivel ez már a 2. bis és ez se menetkész, így ki tudja mi lesz a nagy tervekből... Mindenesetre most át kell csoportosítani a dolgokat, mert ez így már sok. Jelenleg 9 autóm van itt-ott, úgy, hogy nyáron 3 el lett tüntetve már... A hosszú ideje készülő narancs szétszedett kaszninak még nem tudom mi lesz a sorsa, mert lehet, hogy nem lesz időm befejezni a közeljövőben, viszont helyem sincs tárolni már.
Bubu-t jövő nyáron akartam szétszedni a teljes felújításhoz, de mivel jövő évre 2 autót kellene összerakni, lehet csúszik a projekt.
Amúgy bubu jól teljesít, idén egész sokat használtam, összesen 2 hiba fordult elő, egyik a fos utángyártott menesztőt ledarálta a féltengely, illetve a rajta lévő karbi befosott, most kapott végre benzinszűrőt is és egy vacsi új elegant karbit is.
Egy álom valóra válása :)
Több, mint fél éve elment az uno és a regata is annak reményében, hogy ha lesz valami alkalmi vétel akkor legyen elég zsé az üzletre. Persze ilyenkor szinte semmit nem talál az ember, polskit télen nem nyúzom, de egyre sürgetőbb lett volna valamit venni.
A nagy álom még mindig egy uno turbo volt, de már kezdtem beletörődni, hogy soha nem lesz ilyenem, inkább valami újabb típus után kezdtem nézelődni. Természetesen az olasz frontról nem mondok le, így jött képbe a Fiat Bravo jtd. Keveset eszik, erő is van benne és az áruk sem olyan horror már. Persze ez mint szép és jó, de más is így gondolja, ezért sorra csúsztam le a jó vételekről.
Kitérő sztori:
Közben találtam végre egy Uno Turbo-t, elég olcsón és még vizsgája is volt. A fényezést inkább nem minősítem, sok baja volt, de úgyis felújításra készültem, tehát levonatoztam Zalaegerszeg mellé és megvettem a gépet. Ugyan sokkal szarabb volt, mint ahogy az eladó mesélte, de ott akkor csak az érdekelt, hogy végre vehetek egy ilyet. Az öröm nem tartott sokáig, hazafelé félúton elkezdett füstölni, illetve erőtlenedni is a gépsárkány. Bp-re érve annyira füstölt, hogy a város határában inkább letámasztottam a kocsit. Másnap ránéztünk, gondoltuk, hogy a turbo döglött meg, de az nem akkora gond, mert ott van a donor autó, akkor abból átrakjuk és kész. Egy kompresszió mérés után viszont el lett vetve az ötlet ugyanis szarrá volt kopva a motor. Felhívtam az eladót, mondtam neki a szitut, hogy ez így nem lesz jó, hosszas vitatkozás után végre belement abba, hogy visszaveszi a kocsit. Én viszont nem voltam hajlandó 300km-t autózni a füstölgő rémmel, így ugyan buktam rajta, de kevesebbért visszavette az autót és el is jött érte.
Itt fogadtam meg, hogy a következő már nem uno lesz, mert kissé sok ősz hajszálam lett megint ettől az üzlettől.
A lényeg:
Persze ettől még ugyanúgy nézegettem óránként az összes hirdetési portált, hátha akad valami, de már elég sok típusra bővítve a keresést. Egyik szokásos pörgetés során megakadt a szemem egy feliraton: Fiat Uno Turbo i.e.
Gyors kattintás, képek alapján elég jól néz ki, megvannak a gyári díszcsíkok is az oldalán ami szinte egyikről sem mondható már el, így képről nekem nagyon bejött a dolog. Egyetlen hátrány az ára volt, ami kissé borsos volt, de egy próbát megér. Azonnal hívtam is az eladót, aki elmondása szerint csak 10 perce van fent a hirdetés és én már azonnal telefonáltam is.
Szerencsére az eddigi 200+km-es körzetben lévő autókhoz képest ez egész közel volt, Gyermelyig kellett csak leautózni. Az autó első ránézésre is nagyon megfogott, mert 27 éves létére és az akkori Fiat-ok rohadási hajlama illetve a turbo i.e-k túlélési esélyeit figyelembe véve nem lehetne már ilyen autó. Fényezés 80%-ban gyári, rozsda persze van, de a többihez képest nagyon elenyésző, még időben megfoghatóak.
Ami külön vicces, hogy 20 éve volt a mostani tulajdonosnál, aki egy 80 éves bácsi már, magyarul akkor se volt már fiatal amikor megvette az autót. Itt nem boltba járós autóra kell gondolni, ő nagyon is jól tudta milyen autó is ez, mondta is, hogy ezzel szokott csajozni.
Alkudozás közben derült ki, hogy a hirdetéssel ellentétben nincsen vizsga az autón, ami akkor elég rosszul hangzott, mert így el se tudom hozni. A végére egy elég jó árban sikerült megegyeznünk, illetve azt is felajánlották, hogy tréleren a házunk előtt lerakják a kocsit, nem kell vacakolnom a hazahozatallal. Természetesen nagyon örültem ennek, de nem volt jó érzés otthagyni az autót.
Majdnem 1 héttel később itt is volt az autó, nagy volt az öröm, de még sok a tennivaló műszaki előtt, mert eléggé levegős a fék, illetve pár apró javítást igényel még. Onnan is látszik, hogy jó helyen volt a kocsi, hogy 10W60 Selénia olajat raktak bele, illetve 3/4-ig volt a tank, ami nem éppen megszokott itthon.
Tervek a közeljövőben:
-gyári 14-es Cromodora alufelnik felújítása, hozzávaló gumik beszerzése
-gyári kormány
-gyári első lökhárító, ami a talán legnehezebben beszerezhető alkatrésze a kocsinak, kaptam árajánlatokat bontott lökhárítókra, de felállt a szőr a hátamon az árakat meglátva. Így most az marad, hogy a donor sérült lökösét próbálom felújíttatni, meglátjuk mit lehet kihozni belőle
-ültetőrugók berakása, mert az aluhoz így magas lesz nagyon
-tetőkárpit visszaragasztása
-kulissza felújítása, ami szintén lehetetlen dolog, mert itthon semmit se kapni hozzá, az olaszoknál meg 100-ból se lenne meg a készlet hozzá
Persze további gondokat okoz az új autó, mert a szabad ég alatt ugyan nem állhat, sokáig meg akarom tartani. Tehát a garázsból a polski száműzve lesz, átveszi a helyét az uno. Innen megy a másik garázsba BBU, az ott árválkodó narancs meg meg ki a szabad ég alá, ugyan letakarva, de nem végleges megoldásként.
A nagy álom még mindig egy uno turbo volt, de már kezdtem beletörődni, hogy soha nem lesz ilyenem, inkább valami újabb típus után kezdtem nézelődni. Természetesen az olasz frontról nem mondok le, így jött képbe a Fiat Bravo jtd. Keveset eszik, erő is van benne és az áruk sem olyan horror már. Persze ez mint szép és jó, de más is így gondolja, ezért sorra csúsztam le a jó vételekről.
Kitérő sztori:
Közben találtam végre egy Uno Turbo-t, elég olcsón és még vizsgája is volt. A fényezést inkább nem minősítem, sok baja volt, de úgyis felújításra készültem, tehát levonatoztam Zalaegerszeg mellé és megvettem a gépet. Ugyan sokkal szarabb volt, mint ahogy az eladó mesélte, de ott akkor csak az érdekelt, hogy végre vehetek egy ilyet. Az öröm nem tartott sokáig, hazafelé félúton elkezdett füstölni, illetve erőtlenedni is a gépsárkány. Bp-re érve annyira füstölt, hogy a város határában inkább letámasztottam a kocsit. Másnap ránéztünk, gondoltuk, hogy a turbo döglött meg, de az nem akkora gond, mert ott van a donor autó, akkor abból átrakjuk és kész. Egy kompresszió mérés után viszont el lett vetve az ötlet ugyanis szarrá volt kopva a motor. Felhívtam az eladót, mondtam neki a szitut, hogy ez így nem lesz jó, hosszas vitatkozás után végre belement abba, hogy visszaveszi a kocsit. Én viszont nem voltam hajlandó 300km-t autózni a füstölgő rémmel, így ugyan buktam rajta, de kevesebbért visszavette az autót és el is jött érte.
Itt fogadtam meg, hogy a következő már nem uno lesz, mert kissé sok ősz hajszálam lett megint ettől az üzlettől.
A lényeg:
Persze ettől még ugyanúgy nézegettem óránként az összes hirdetési portált, hátha akad valami, de már elég sok típusra bővítve a keresést. Egyik szokásos pörgetés során megakadt a szemem egy feliraton: Fiat Uno Turbo i.e.
Gyors kattintás, képek alapján elég jól néz ki, megvannak a gyári díszcsíkok is az oldalán ami szinte egyikről sem mondható már el, így képről nekem nagyon bejött a dolog. Egyetlen hátrány az ára volt, ami kissé borsos volt, de egy próbát megér. Azonnal hívtam is az eladót, aki elmondása szerint csak 10 perce van fent a hirdetés és én már azonnal telefonáltam is.
Szerencsére az eddigi 200+km-es körzetben lévő autókhoz képest ez egész közel volt, Gyermelyig kellett csak leautózni. Az autó első ránézésre is nagyon megfogott, mert 27 éves létére és az akkori Fiat-ok rohadási hajlama illetve a turbo i.e-k túlélési esélyeit figyelembe véve nem lehetne már ilyen autó. Fényezés 80%-ban gyári, rozsda persze van, de a többihez képest nagyon elenyésző, még időben megfoghatóak.
Ami külön vicces, hogy 20 éve volt a mostani tulajdonosnál, aki egy 80 éves bácsi már, magyarul akkor se volt már fiatal amikor megvette az autót. Itt nem boltba járós autóra kell gondolni, ő nagyon is jól tudta milyen autó is ez, mondta is, hogy ezzel szokott csajozni.
Alkudozás közben derült ki, hogy a hirdetéssel ellentétben nincsen vizsga az autón, ami akkor elég rosszul hangzott, mert így el se tudom hozni. A végére egy elég jó árban sikerült megegyeznünk, illetve azt is felajánlották, hogy tréleren a házunk előtt lerakják a kocsit, nem kell vacakolnom a hazahozatallal. Természetesen nagyon örültem ennek, de nem volt jó érzés otthagyni az autót.
Majdnem 1 héttel később itt is volt az autó, nagy volt az öröm, de még sok a tennivaló műszaki előtt, mert eléggé levegős a fék, illetve pár apró javítást igényel még. Onnan is látszik, hogy jó helyen volt a kocsi, hogy 10W60 Selénia olajat raktak bele, illetve 3/4-ig volt a tank, ami nem éppen megszokott itthon.
Tervek a közeljövőben:
-gyári 14-es Cromodora alufelnik felújítása, hozzávaló gumik beszerzése
-gyári kormány
-gyári első lökhárító, ami a talán legnehezebben beszerezhető alkatrésze a kocsinak, kaptam árajánlatokat bontott lökhárítókra, de felállt a szőr a hátamon az árakat meglátva. Így most az marad, hogy a donor sérült lökösét próbálom felújíttatni, meglátjuk mit lehet kihozni belőle
-ültetőrugók berakása, mert az aluhoz így magas lesz nagyon
-tetőkárpit visszaragasztása
-kulissza felújítása, ami szintén lehetetlen dolog, mert itthon semmit se kapni hozzá, az olaszoknál meg 100-ból se lenne meg a készlet hozzá
Persze további gondokat okoz az új autó, mert a szabad ég alatt ugyan nem állhat, sokáig meg akarom tartani. Tehát a garázsból a polski száműzve lesz, átveszi a helyét az uno. Innen megy a másik garázsba BBU, az ott árválkodó narancs meg meg ki a szabad ég alá, ugyan letakarva, de nem végleges megoldásként.