Km állás: 132.730 km
Haladok a kis uno-val... Első körben sikerült a nevemre iratni, így már hivatalosan is az enyém a kocsi. Hűtőfolyadékot is cserélni kellett már, megszűntek a melegedési gondok, illetve hamarabb eléri az üzemi hőfokot.
Fűtőrendszerre is ráfért egy takarítás, mert ahogy bekapcsoltam max fokozaton a fűtést, egy fél erdőnyi száradt falevél landolt az utastérben.
Gyorsan durrantottam egy egységes, és nekem nagyon tetsző matt szürke festéket, fillerezés után. Elvittem felgumizni, itthon voltak szinte új gumik hozzá. Nekem nagyon tetszik az összkép, de iszonyatosan magas a kocsi, persze kellően instabil is, úgyhogy a rugókat muszáj lesz kovácsoltatni. Sajna másnapra lapos lett az egyik gumi, de szerencsére utána tudták orvosolni ezt a gumisnál.

Következő körben rendeltem karbi felújító szettet, mert városban eléggé sokat evett és kellően szar volt az alapjárat, hidegen szinte használhatatlan volt. Most már teljesen összerakva és beállítva várja, hogy újra mehessen. 

Másik szívás, hogy semmi se legyen egyszerű, elkezdett szarakodni indításnál, alig forgatott az önindító. Gondoltam szar az aksi, hoztam egy másik alig használtat, azzal se lett jobb, de azt hittem az is csak le van merülve. De miután az összes aksi fel lett töltve és utána se forgatta át, már gyanús volt, főleg az égett szag az önindítótól. Ma sikerült kiszedni azt is, teljesen szét van kopva, elvileg lesz holnap cseredarab és tudunk robogni tovább.

A narancs pókkal is haladok közben, az egész csomagteret kipakoltam és kipucoltam az utolsó sarokig is, nagyon dzsuvás volt, ráfért egy alapos takarítás már.

Egyre rosszabb lett a helyzet nyár végére, hiszen egyedül BBU volt már csak járóképes, így elég sokat jártam vele, de ez nem volt tartható állapot, hiszen állandóan el kellett menni a garázshoz érte és visszavinni, persze, ha esett nem hoztam már ki. Ősz közeledtével meg már egyáltalán nem tudtam használni, így már nyáron új autó után néztem.
A választás szinte azonnal a Fiat Uno-ra esett, hiszen van egy pusztultabb példányunk nekünk is, de régen nagyon jól kiszolgált és megbízható autó volt. Az áruk eléggé nyomott, de használható példány szinte nem is létezik, ha meg van, akkor fapados. Első körben Turbo-t akartam feltétlen, de 2,5 hónap keresgélés után beletörődtem, hogy nem lesz ilyenem egyhamar, hiszen külföldön se volt, csak bőven 1 millió felett... :(

Így jött a választás az 1.5 sx verzióra, mert az eléggé felszerelt és erős is. Sikerült is egy szépet megnézni, de azt el is vitték utána.
Kicsit sajnáltam, de feltettek egy bordó-metál 1.1 sx-et, ami képről elég jó volt, ráadásul friss vizsgával kínálták. Rögtön intézkedtem is, de az autó Szombathelyen volt, és nem is lehetett azonnal menni érte, mert akkor még nem volt vizsga rajta. Mindenesetre félre lett rakva a kocsi, mentem is érte ahogy tudtam. Nem gonoltam arra, hogy hazafelé gond lenne, szerencsére nem is lett. Amit tudni kell a kocsiról: sehol sem rozsdásodik(kivéve az egyik toronynál van felületi) illetve gyári a fényezése is. Ez unoknál nagyon ritka és ismereve az akkori fiatokat szinte lehetetlen is. A motorja sajnos csak a 60 lovas, de ettől függetlenül nagyon fürge és pofátlanul keveset eszik. Az autónak konkrétan semmi baja, hiszen 132 ezer km alatt nem kopik szét, illetve amikor lemostam az alját, akkor láttam mennyire patyolat, nem sokat mehetett eddig télen. Hazafelé nagyon élvezetes volt közlekedni vele, a hangját is nagyon bírom. 300 km engem viselt meg jobban szerintem. Egyedüli hátránya az volt mikor elhoztam, hogy eléggé retkes volt, hiszen fél éve állt akkor és az előtt se tartották tisztán. Esztétikai gondjai is vannak, hiszen az első lökös sérült és az egyik ködlámpa is törött. Ezeket már be is szereztem, már csak át kellene cserélnem. 

Összességében boldog vagyok az autóval, végre nyugodtan el tudok indulni vele akárhova. Végre a pócki ténylegesen második autó lett, így kímélni tudom. Mivel ennek az állapota is roppant meglepő korához képest, ez sem lesz télen használva nagyon, csak ha muszáj.

Mivel nem maradhat annyira gyári sokáig, kaptam 4db Uno Turbo alufelnit, otthon meg van hozzá való 4db majdnem vadi új gumi.

Elég régóta nem írtam már bejegyzést, konkrétan az autó megvétele óta...
Pedig történt ez-az már közben a kocsival. Első körben hibátlanul teljesít, ez az első polákom, amit nem kellett szerelnem reggeltől-estig, ha valahova menni akartam vele.

Nyáron kétszer kellett teljesítenie a Bp-Balaton távot, ezt gond nélkül vette, de ezeken kívül szinte nem is ment semmit.
Nyári talin nagy meglepetésemre megkapta a kisautó a leggyáribb krómos pócki díjat.

Még tavasszal sikerült elbontanom egy 300km-t! futott polskit. Ebből szinte minden alkatrész kis kozmetika után azonnal beépíthető. Kezdtem a motorjával, kívülről eléggé le volt harcolva, de a gyári olaj még aranysárga volt benne, és a szelepfedél levétele után makulátlan belső várt. Ezek után a burkolatok kaptak egy homokot és szintert, a csavarokat galvanizáltattam, és a blokk kapott egy alapos pucolást, ami nem volt egy egyszerű dolog, mert a 23 éve oxidálódó aluminium tud fejtörést okozni.
Miután az összes alkatrész elkészült, kezdődhetett az összerakás, nem volt nagy munka mondanom sem kell. Csak megjegyzésként, ebben a motorban 100%-ig gyári alkatrészek vannak, még a gyertyákat sem kellett kicserélni.
Mivel még korábban kapott az autó egy vadi új váltót, így azzal nem kellett foglalkozni, iletve igen, mert a féltengelyek a 25 év állás során szétrepedtek, abból kapott gyári újat és közben a gumibak is elszakadt, de ez már enm lényeg. 
Indítás során nem a szokásos azonnal indul és pöfög, hanem nagy szívás következett: Első körben a felújított az nem nyomott benzint. Ezt cseréltem, de erről függetlenül sem kapott benzint, így a karbit is ki kellett cserélni. ezek után tényleg pöcc-röff lett. Nagyon meglepő volt, mert karakteresen más a hangja mint egy jóval többet futott motornak, az, hogy szinte úgy tudtam elindulni vele, hogy alig kellett a gázhoz hozzáérnem, az már csak bónusz. Egyelőre nagyon óvatosan megyek vele, mert összesen most van még csak benne 1000km. 

Időközben tudtam szerezni Ausztriából egy komplett kék belsőt egy bambino-ból. A kárpitok azon kívül, hogy retkesek voltak, szinte hibátlanok. Pucolás után be is kerültek az autóba, most még hiányszik a 2 első ülés, azok kárpitosnál vannak egy kis csinosításra.
Nem gondoltam volna, hogy a narancs autóhoz a kék ilyen jó lesz, de taln szebbet nem is tudnék elképzelni.

Másik narancsnak is nekiálltam közben, de itt el is akadtam a munkával, konkrétan már nincs energiám teljesen felújítani egy póckit, így ezzel is lesznek tervek tavasszal, de össze lesz még rakva ez tuti.
A kis zöld rémség még inkább bomlik, semmit terv nem lesz vele, az értelmes dolgokat még kiszedem belőle, majd hátratolom a kertbe, használni és kidobni sem akarom.
A fehér kisautó is megvan még, de azzal se lesz már komolyabb tervem, sajnos mindig tervezgettem, de tudom, hogy nem lesz kapacitásom rá, legalábbis a következő 5 évben biztosan nem. :(

Illetve bővült a bontószökevények sora egy bissel. Nem kell megijedni, csak egy kaszni az egész, az is inkább hiányos. A kormánymű miatt kellett a kocsi, de elég sok dolgot kaptam hozzá amiket tudok hasznosítani, így egyáltalán nem volt rossz vétel, sőt. A kasznival is vannak tervek, de ez most tényleg nem aktuális.

Ugyanitt keresek eladó Fiat Uno Turbo-t, ha esetleg tudna ilyet valaki.

Még tavaly novemberben sikerült vennem egy új kispolákot. A dolog egyszerűen úgy kezdődött, hogy hazafelé megpillantottam. Megnéztem közelebbről, de különösebben nem izgatott a dolog. A biztonság kedvéért hagytam ott (is) egy cetlit. Másnap kaptam a hívást, hogy eladó a kocsi. Na itt kissé elbizonytalanodtam, hiszen egyáltalán nem akartam autót venni, polskit meg főleg nem. Mindenesetre megbeszéltük, hogy megnézem az autót. Sajnos jobb volt az állapota mint gondoltam és amikor az árra tértünk, kaptam egy elég alacsony ajánlatot, én meg még pofátlan módon azt is lealkudtam. Innentől kezdve nem volt visszaút.

Egy ideje keresek ilyen kissárvédős-krómos polákot, mert a 86-os már unalmas. Takarítás közben még a végig vezetett szervízkönyvet is megtaláltam, ami nagyon vicces egy ilyen autónál, még a gyerytacserék is rendszeresen vezetve voltak. 45 ezer km után még nagyon szép a kaszni, sajnos a dugaszolók elvesztek korábban a doblemezről, így a sárvédő alja tele van sárral, ami szépen el is kezdte rohasztani ott.
Sajnos az 1-es fokozatot nem vette, így váltót kellett cserélni első körben. Ez meg is történt, de így akkor a motorra is ránéztem, a biztonság kedvéért láncot is cseréltem benne, mert kicsit lógott már az eredeti. Végig shell olajat kapott, ez meg is látszik a motor belsején, ilyen szépet még én se láttam eddig. Mikor összerakásra sor került, a próbaúton kiderült, hogy a másik váltó 2-es szinkronja szar, na ekkor már dühös voltam. Hazavittem az autót és azóta egy centit se mozdult.

Még van rajta bő 1 év vizsga, szóval tavasztól akarom használni is, mivel konkrétan nincsen most használós autóm, a kis DDU meg már csak donornak szolgál, elegem lett belőle, vége a történetének itt. Egyszerűen annyi bosszúságot okozott nekem az az autó a beleölt pénz és idő ellenére, hogy fölösleges továbbra is azzal foglalkozni. Egy ésszerű megoldást kellett találnom, amibe a felújítása nem tartozik bele. Az eladása még ott lehetett volna, de ilyen állapotban a töredékét sem kapnám vissza a belelocsolt pénznek, így a legegyszerűbb megtartani és a jó alkatrészeket kiszedni belőle, esetleg raktárnak már most tökéletes. A vicc az, hogy még fél év vizsga is van rajta, de azt már az udvarban fogja eltölteni.