Az olasz vér megőrzése
Itt inkább szeretnék mesélni a legutóbbi szerzeményemről, ami egyben egy régi nagy álmom is volt.
Nyilván a polskik már évek óta csak a hobbiautó szerepét töltik be, nem is alkalmasak, illetve nem is szeretném őket a mindennapokban nyüstölni. Pár év alatt elég sok Fiat megfordult már nálam több-kevesebb sikerrel, de valahogy egyiket sem éreztem a sajátoménak. A legutóbbi HGT Bravo után szerettem volna valami különleges, karakteres autót, ami nem annyira ritka, hogy megint csak teljes értékű hobbiautó lehessen (pl. :155 Q4), viszont a mindennapos használatra alkalmas lehessen. Illetve a legfontosabb: a parkolóban megállva, az autótól való eltávozás után önkénytelenül több pillantást is tegyek az autóra, onnan tudom, hogy jót választottam.
Mindenképpen relatíve új autót akartam (10-15 éves), mivel kissé kezdtem belefáradni az állandó soha véget nem érő szerelésekbe. A Fiat itt már rég kiesett a látókörből, viszont mivel kizárólag csak olasz autót vagyok hajlandó venni, nem volt kérdéses, hogy a következő autóm egy Alfa Romeo lesz. Régóta nézegettem a 156 FL sw-ket, elég jó is a kínálat belőle, bár a kiszemelt TI felszereltségű modellek sajnos nagyon ritkák. Aztán tudatosítottam, hogy a dízelt megint hamar megutálnám, attól függetlenül, hogy mennyire megbízható, illetve már annyira modern annak az autónak a formaterve, hogy hiába szép, lehet hamar valami régebbire vágynék. Mivel a 155-ös modell a következő régebbi kiválasztott, nyomós érveim is voltak mellette, hiszen a családban is szolgált egy ilyen 93-99 között, jóformán ebben nőttem fel, így sok emlék is köt hozzá. A legfőbb probléma ezen modellek elképesztő rozsdásodási hajlama, amit a magyar rideg tartás csak tovább ront. Mivel szokás szerint nem kapkodom el az autóvásárlást sem, most sem történt másképpen. Több, mint fél év nézelődés (keresgélés) után tudtam, hogy itthonról semmi pénzért nem vennék ilyen autót, hiszen az összes egy rom, ami meg nem az, azt pedig nem adják el. Olaszoknál nézelődtem, ott voltak gyönyörű állapotú és keveset futott darabok, viszont ott már ezek is kuriózumnak számítanak, így simán elkérnek egy ilyen autóért 3000-4000 euro-t. Ennyit, illetve plusz hazaszállítást és honosítást nem szerettem volna elkölteni. Így sajnos maradt tovább az álmodozás. Valamiért olasz autót illetve alkatrészeket az olaszok után a lengyeleknél lehet a legjobb eséllyel találni. Most is itt kezdtem nézelődni, véletlenül találtam is egy nagyon ritka 155 Q4-est (Lancia Delta HF Integrale hajtásrendszer és motor--2.0 turbo,összkerék). Pont aznap tették fel, el is intéztem, hogy legyen tréler, 2 órával később már el is vitték. Nem keseredtem el, hiszen jó eséllyel európa legolcsóbb Q4-es alfája volt, így esélytelen volt lecsapni rá. Pár héttel később felbukkant az álomautóm, aminek a létezéséről nem is tudtam.
Pontosabban az elképzelés egy széles (95 utáni) karosszériás, viszont még régi láncos (95) előtti motoros 155 volt. Mivel csak 95-ben készült hibrid verzió MY95 néven, így esélytelen volt ilyet kifogni, pláne nem az egyik legritkább sport felszereltséggel. Utólag derült ki, hogy 1.8 sport-ból összesen 2500db készült, így simán tekinthető limitált szériás darabnak, attól függetlenül, hogy nem kapott külön sorszámozott plakettet.
A kiszemelt példány ráadásul a kedvenc piros színben pompázott, első tulajos, illetve hihetetlenül kevés, 113.000km-el hirdetve. Az ára nem volt túl olcsó, de ennek ellenére nem tűnt túl valósnak. Ráadásul bonyolította a helyzetet, hogy egy olasz papíros autót hirdettek Lengyelországban. Az eladó sem volt túl kedves, hiszen se németül, se angolul nem tudott beszélni, illetve még a telefont is kinyomta, pedig egy kereskedő volt. Itt jönnek jól az ismerősök akik tudnak lengyelül, így hamar ki is derítettem pár információt az autóról, amik elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy elinduljak külföldre autómentővel egyetlen autóért, amiről csak pár képet láttam eddig.
Nagyon izgatott voltam, Krakkó mellé kellett az autóért menni, ami szerencsére egyáltalán nincs lehetetlen távolságra. A megbeszélt címre érkezve rögtön megláttam szegény alfát a kereskedés sarkába vágva, gazban vastag porréteggel borítva. Nyilván nincs sok érdeklődő rá, de ők is pont leszarták az egészet. Az autót körbejárva nyilván több hibát is találtam, a fényezése itt-ott eltérő színű, viszont a rétegvastagságok a legtöbb helyen teljesen rendben voltak. 2 óra elteltével megjelent a kereskedő is, akivel nagyon nehezen tudtunk kommunikálni, hiszen közös nyelv nem volt. Aztán csak eszébe jutott, hogy a testvére tud angolul, így már lényegesen könnyebben lehetett alkudozni. Próbakörön semmi rendelleneset nem tapasztaltam, az autó aljának szemügyrevételesée után nem akartam elhinni, hogy egy 22 éves autó hogyan lehet ennyire jó állapotú. Hiszen nem, hogy egy gramm rozsda nincs, de a kadmiumozás is megvan a csavarokon. Innen látszik a legjobban, hogy dél-Olaszországból hozták az autót, ahol szerintem havat nem is látott. Így egy fejben eldöntött fix árhoz ragaszkodva ment az alkudozás, volt egy pillanat, amikor már úgy voltam vele, hogy otthagyom az autót, de aztán mindkét fél engedett kicsit, így üzletet kötöttünk.
Itthon újabb 1,5 hónap pihenés következett, ami az autónak a felkészítésével és újabb pénzmag gyűjtésével töltődött. A műszaki vizsgáztatást bíztam másra egyedül, mert azt protekció nélkül magánban elég esélytelen lett volna megoldanom. 2 nappal később vissza is kaptam az autót friss vizsgával. Utána első kör a legközelebbi nav kirendeltségen volt, majd másnap újra, hiszen nagyon bonyolult azonnal kiszámolni a regadó összegét. Nagy szerencsémre a vizsgán elrontották az euro besorolását az autónak, így euro1 helyett euro2 lett. Ezáltal 80.000 Ft maradt a zsebemben. Következő nehéz falat az okmányiroda volt, de nem is az ügyintézés miatt, hanem mert feltétlen 155-re végződő rendszámot szerettem volna. Ez egy fél nap telefonálgatásba került számomra, de szerencsére az egyik okmányirodában pont volt ilyen készleten, amit rögtön le is foglaltattam. Így összesen 4 nap alatt sikerült mindent elintézni az autóval kapcsolatban. Ám a boldogság nem tartott sokáig, hiszen már rögtön első nap előjött egy műszaki hiba, pedig nem is ez volt az első. Az autó erőtlen lett és a jó öreg check engine lámpa is jelezte, hogy valami nem kerek. itthon kivillogtatva lambdaszonda hibát mutatott. Mi sem egyszerűbb, egy fél napos szopással sikerült is orvosolni a hibát, de az autó nem lett jobb, viszont legalább már másik hibakódot kaptam vissza.
Közben mindenki mindenféle hibát felsorolt, amivel a fél autót kicserélhettem volna, de korábbi hibámból tanultam már. Nem hallgatok mások találgatásaira, hiszen a fölöslegesen elköltött százezreket nem ők fogják visszadni utána nekem. Mosásra várva vettem észre, hogy a kipufogóból lóg ki a belső hangszigetelés egy darabja, így már rögtön tudtam, hogy jó eséllyel a kipufogó van emiatt eltömődve, és ezért erőtlen az autó 2500 felett. Most ott tartok, hogy várom az időpontot a kipufogóshoz.
Összes olaj és szűrők, termosztát 113.900km-nél cserélve, így falhatjuk a kilométereket.
Ki merem jelenteni, hogy az eddigi legjobb autóm lett ez az Alfa. Természetesen az állapotára való tekintettel esőben és hóban nincs használva, hogy hosszú évekig ilyen szép maradhasson.
Kommentek
Karki
Mutatós verda, sok örömet, kevés szerelést vele!Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!